Rékey-Tőkésy Ármin

Rékey-Tőkésy Ármin
Rékey-Tőkésy Ármin
	Rékey-Tőkésy Ármin 1925-ben.
Born	1910. Február 11.; Budapest, Osztrák-Magyar Monarchia
Died	1945 Március 18.; Bergen-belseni koncentrációs tábor
Cause of death	Tífusz
Nationality	Magyar
Education	Ferenc József Tudományegyetem
Occupation	Költő
Years active	1925-1945
Notable work	Levédia
Spouse	Újházy Nóra
Parent(s)	Rékey Zoltán ; Tőkésy Mária

Rékey-Tőkésy Ármin, 1910-ben született, Rékey Zoltán és Tőkésy Mária gyermekeként.

Korai élete

Budapesten született, ám Ecsegfalván (Akkoriban Ecsegpuszta) nevelkedett. Idejének nagy részét anyjával továbbá iskolájában töltötte. Apja, Rékey Zoltán, 6 éves korában elhunyt a Nagy háborúban, ezen trauma feldolgozása érdekében kezdte el írni naplóját.

Már kiskorában is rengeteget olvasott, s érdekelte a költészet mint olyan, így gondolta kiprobálja önmagát ebben a "szakmában" (édesanyja úgy gondolta sose fog sikeres lenni benne)

Első verse a Gárda volt, mely 1925-ben jelent meg, az Új Kelet-ben. A mű nem kapott különösebben nagy figyelmet, bár páran elismerték az ifjú írót.

Egyetemes évei

1928-ban kezdte el tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen, ahol az orvoslást tanulta, bár sosem fejezte be.

Ekkoriban ismerkedett meg későbbi feleségével, Újházy Nórával, ki ugyanerre az egyetemre járt.

Ezekben az években publikálta új művét, az Üveg óra-t. A mű szintúgy az Új Keletben jelent meg, ezúttal több figyelmet kapott, de még mindig csak 18 éves volt, így sokan nem vették komolyan műveit.

1929-ben írta meg naplójába (melyet azóta is hűen vezetett), hogy kezd rászokni az alkoholos italok fogyasztására.

1930-ban megírta az eddigi legdurvább művét, a Kolostort melyben éles kifejezéseket használ, továbbá kifejezi, hogy ő "ártatlan" mint egy apáca, s korlátozva van (ez a kolostor).

Következő műve mely szintúgy ebben az időszakban lett publikálva, eznemmás mint A kati dögöljön meg! (1930)

A mű érdekessége az, hogy valójában Horthy Miklósról szól, de ezt nyílván nem publikákhatta, így a "Miklós" nevet lecserélte "Kati"ra.

Csak a művészet!

Az egyetemet 1931-ben otthagyta, hogy életét kizárólag a vers írásnak szhentelhesse. Mivel már nem volt más mi lekötné figyelmét, így idejének nagy részében verseket írt, nomeg ivott. Rengeteget ivott.

Rokkantanak mocskos, picsa alakú ajkaik,

Hogy a részeg biza nem gazdagszik!

Inkább menjenek, dugjanak pinákat,

Mert az életemben a bor az imádat!

(Rékey-Tőkésy ismerősei és kritikusai szavairól való véleménye; a "Kocsmáros" vers részlete.)

Egy időben szegénységbe taszult munkanélkülisége, és italokra való költései miatt. Erről ugyanebben versében tesz kijelentéseket.

Kibasztak tán, de kit nem érdekel?

Én kezdek az életemmel!

Ha akarok inni, hát rákölthetek,

Ha akarok, rádköphetek.

Mert sokan mondogattják,

Lám egy mocskos, naplopó,

Mondják én meg, ahollom,

Mondogatsák, míg ez az igaztság,

Nem zavar, csak tán kics' unalmas már!

Ezután, állást talált, irónikusan tanító lett,ám sok teória van arról, hogy megkente a főnökét, bár erről hivatalos információ nincs.

1936-ban írta meg leghíresebb művét, a Levédiát

Mostanában elég jól megyen a dolgom,

Előre, mint Álmos s Ondon,

Vágtatni kell, erőss lovon,

Míg a verseket mondom,

Úgy haldalgatunk, Levédia elhogyott

Mint az apám, ki elhogyott,

Oly gyorsan vágtatott, s eloldott,

Mely a lelkemben, elomlott,

Úgy omlott el, mint amilyen vár,

Tán a Temesi vár?

Megint törnek törökök, csillagokra?

Vagy az egerbe', gergóékra?

Nem törnek azok semmire se,

Mint a magyar vándorok Levedivel se,

Az is egy vén volt már!

Pont mint az apám,

De ellet rángatva, előllem, messze,

Azt se tudom él-e vagy eleste,

Egy boldogságom maradt,

Az én kedvesem a Nóra,

Hisz ez csakolyan mint Levédia,

Mert majd valaki, tán én, le védi a.....

Ezen versét ezrek látták, s kezdett elismerést kapni a költő.

Halála

1945 Februárjában a német hatalom, zsidó származása miatt letartóztatta, s a Bergen-Belseni Koncentrációs Táborba szállította őt, s a kedvesét, Nórát. A táborban kitörő Typhus járvány őket is megfertőzte, innentől napról-napra dokumentálta az eseményeket naplójába.

Március 9.

Ekkor jöttek ki rajtuk az első tünetek.

Március 10.

A betegség erősen hatott rájuk, nehézkesen jártak.

Március 11.

A légzés is nehezedett számukra.

Március 12.

A pár, mivel tudták nem húzzák már sokkal tovább, nem hivatalosan ugyan, de összeházasodtak.

Ottanmár helyben esetünk egymásnak,

Csókoltuk egymást

S esküt fogadtattunk arra,

hogy nem szakadunk el egyesmástól!

Március 13.

A tünetek rosszabultak, nehézkesen lélegeztek.

Március 14.

Járni képtelenség lett, nagyon magas láz.

Március 15.

[-]

Március 16.

A táborban a felszabadítás híre kezdett elterjedni, ám ez nem valósult meg.

Március 17.

A pár belátta hogy gyógyulásra nincs esély, itt a vég.