Talk:Siege of Valpovo

Source: Sinan Cavus

Source: Török történetírók, Volume 2, edited by József Thúry, Budapest, 1896 Szinán Csaus,   pp-282-369 https://books.google.ca/books?id=848xAQAAMAAJ&pg=RA1-PA291

The Hungarian is provided with a translation by Google Translate.

(VI. 46a-47a)

Ez a fejezet a világvédő Pâdişâh ő felségének szolgájához,

      Murád béghez, küldött parancsát adja elő.

This chapter presents the order sent by the World Protector Pâdişâh to his majesty's servant, Murâd Bey.

Más felől szolgájának, Murád bégnek is a ki a pozsagai szandsák bégje vala — megmásíthatatlan legfelsőbb psrancsot küldött, melynek gyöngyötszóró tartalma ez volt: »Te, ki szolgám Murád bég s a pozsagai liva emírje vagy! Mihelyt legmagasabb parancsom hozzád érkezik, a Valpova nevű várat barátságosan kérd fel a gyauroktól, a benne levő feslett erkölcsű hitetleneknek adj kegyelmet és gondoskodj róla, hogy minden óhajtásuk szerint történjék. Ha ama gonoszok elfogadják legmagasabb kegyelmemet és feladják a várat, azonnal vedd birtokodba és oda érkezésemig gondoskodj őrizetéről és védelmezéséről, a mint szükséges. Ha azonban ellenkeznek és nem adják fel: akkor egy órát, egy perczet sem késve menj, támadd meg a nevezett várat és ágyúztasd, mig én oda érkezem.«

On the other hand, he also sent his servant Murád Bey, who was the Bey of the Sandsáks of Pozsaga, an irrevocable supreme command, the pearl-strewn contents of which were: "You, my servant Murád Bey, are the emir of the Pozsaga liva!" As soon as my highest order reaches you, ask for the castle named Valpova from the Gyaurs in a friendly manner, grant mercy to the infidels with strained morals in it and see to it that everything happens according to their wishes. If those wicked people accept my highest mercy and give up the castle, immediately take possession of it and until my arrival take care of its custody and protection as necessary. If, however, they oppose and do not surrender: then go an hour, not a minute late, attack the named castle and shell it until I get there.«

Mikor tehát az a legfelsőbb parancs értelmében fölkérte a várat, ama gyauroknak főnöke kinek neve Sánta Mikhál ilyen választ adott Murád bégnek: »Hej Murád bég! tudd meg, hogy én a várat nem adom fel neked, ne is fáraszdd a nyelvedet hiábavaló beszéddel és ne törd magadat elérhetetlen vágyad után, hanem menj haza és légy nyugodtan; majd ha a Pâdişâh ide érkezik, annak feladom.«

So when he asked for the castle in accordance with the supreme command, the chief of the gyaurons, whose name is Mikhál Sánta (Michael Archius), gave the following answer to bey Murád: "Hey, bey Murád! know that I will not surrender the castle to you, do not tire your tongue with vain talk and do not strive after your unattainable desire, but go home and be at ease; then when the Pâdişâh arrives here, I will give it up to him.«

A mint ez a válasz Sánta Mikháltól Murád béghez jutott, ez így szólt: »Hej átkozott! az ilyen beszéd nem kielégítő válasz nekem s én nem ilyen parancsot kaptam a Pâdişâhtól. Vagy add fel a várat, vagy ám lássd a következményét. Itt az ideje, hogy készen légy!« Ezt mondván, ostrom alá vette a nevezett várat s a mennyire a nála levő hadiszerekkel tehette, lassan lövetni kezdte; egyszersmind jelentést tett a dologról a boldogság küszöbénél és amaz átkozott gonosznak válaszát is megírta.

When this answer reached Bey Murád from Mikhál Sánta, he said: "Hey cursed! such speech is not a satisfactory answer to me, and I have not received such an order from the Pâdişâh. Either give up or face the consequences. It's time to be ready!"

Saying this, he besieged the said castle and began to shoot slowly as much as he could with the weapons he had; at the same time, he reported on the matter at the threshold of happiness and also wrote an answer to that cursed evil.

Más felől pedig a világvédő Pâdişâh ő felsége lassanlassan haladva útban volt, azon szándékkal, hogy ha a felséges isten engedi megfenyítse a hitetlen gyaurokat és a hitnek átkozott ellenségeit.

On the other hand, his majesty Pâdişâh, the protector of the world, was slowly on his way, with the intention that, if the supreme god allowed, he would punish the unbelieving gyaus and the accursed enemies of the faith.(VII. 48—60a.)

A szultán útja Valpóig.

The Sultân's journey to Valpó (Valpovo).

A világvédő Pâdişâh ő felsége szerencsésen elindult Csirmen mellől s égig érő sátorát Bég-alaki nevű mezőn üttetvén fel, maga is oda érkezett személyesen és ott megállapodott. Innen a következő napon tovább menve Binarbasi-nál, azután Csakir-aga-dejirmeni közelében, majd Khalidli mezején, továbbá Rogos nevű falu mellett s innen is elindulva a hetedik napon Filibébe érkezett és ott állapodott meg. Bármelyik állomásra érkezett a hadsereg, mindenütt kényelmesen helyezkedett el, enni és innivalót s mindenféle szükségletet kívánsága szerint talált, mindenütt gondtalanúl, teljes kényelemben és vigan volt. Az áldott Moharrem hónap 24-ik napján (Április 29) érkezett meg, mely vasárnap volt s maradásra adván parancsot, nyolcz napig ott tartózkodott.

His majesty Pâdişâh, the protector of the world, fortunately set out from Csirmen and, pitching his sky-high tent in a field called Bég-alaki, arrived there himself and settled there. From there on the next day, he went on to Binarbasi, then near Csakir-aga-dejirmeni, then in the field of Khalidli, and next to a village called Rogos, and departing from here on the seventh day, he arrived at Filibe and settled there. At whatever station the army arrived, everywhere they were comfortably situated, they found food and drink and every need according to their wishes, everywhere they were carefree, in complete comfort and cheerfulness. He arrived on the 24th day of the blessed month of Moharrem (April 29), which was a Sunday, and being ordered to stay, he stayed there for eight days.

Mikor a felséges Pâdişâh, a második Salamon, a ki a föld szinének fejedelme, Filibe városába érkezett, a város belül és kívül fölékesíttetett s tetőtől talpig díszben volt. Itt ebben a tartományban az árúczikkekből, kelmékből, termékekből, eszközökből, étel- és ital-neműekből a madártejen kívül minden egyéb található volt hiány nélkül nagyban és kicsinyben s az összes szükségleteket minden ember beszerezhette tehetsége szerint bizonyos áron. Az iszlam seregében tehát mindenki adott és vásárolt, mindenki beszerezte tetszése szerint a szükségleteket és felkészült a hadjáratra.

When the majestic Pâdişâh, the second Solomon, who is the prince of the color of the earth, came to the city of Philibe, the city was exalted inside and out and decorated from top to bottom. Here in this province everything other than bird's milk could be found without shortage of goods, cloths, products, tools, food and drink, in large and small quantities, and all the necessities could be obtained by every person according to his ability at a certain price. In the army of Islam, therefore, everyone gave and bought, everyone procured the necessities according to their liking and prepared for the campaign.

A Pâdişâh ő felsége pedig lóra ülvén, kiment a környéken levő nyaralók mellett folyó hűvös vizek partjára s ott töltött nehány napot fiával, Bajeziddal és többi bizalmas embereivel együtt lakmározás és mulatság közben. Különösen pedig a Jaszszidse Jajla nevű hegyen levő SzoudsakBunar mellett három napon és három éjen át mulatott.

And his majesty the Pâdişâh, sitting on his horse, went out to the shore of the cool waters flowing by the cottages in the neighborhood and spent a few days there, together with his son Bayezid and his other trusted men, feasting and having fun. In particular, he had fun for three days and three nights next to SzoudsakBunar on a mountain called Jaszsidse Jajla.

Másrészt az igazhívő harczosok fejének, a hősök vezérének, isten szolgájának, Szulejmán szultánnak szolgájától, Ibrahim Paşa anatolii béglerbégtől az a tudósítás érkezett, hogy az anatolii bégek közül nehány béggel éppen most kiindult Edrenéből és útban van. A mint ez a hír ide érkezett, rögtön ez a legfelsőbb parancs küldetett neki: »Te, ki szolgám, Ibrahim Paşa, anatolii béglerbég vagy! Ne jöjj és ne csatlakozzál császári táboromhoz, a mig erre vonatkozó legfelsőbb parancsom hozzád nem érkezik, hanem győzelmes hadseregem után járj két állomásnyi távolságban mint annak utócsapata.« Minthogy ilyen parancs adatott neki, az ennélfogva e parancs értelmében így tett, az iszlam hadserege után járt, azon helyeken állapodva meg, hol a felséges Pâdişâh pihent és azon az úton haladva, melyen az ment. Az anatolii bégek, alajbégek, cseri-basik, szu-basik és összes szipáhik tehát a legfelsőbb parancs értelmében ilyen módon és ilyen rendeltetéssel haladtak lassan-lassan és gyülekeztek össze naponkint mind többen.2)

2) Itt Szinán csausnál új czím következik: Ez a fejezet előadja, hogy a világvédő Pâdişâh ő felsége Khajreddin pasát a tengerre küldi.« De a szerző erről a dologról csak az 51-ik lapon beszél s az 51a. lapon már folytatja Szulejmán elindulását Filibéből.

On the other hand, a report was received from Anatolian Beğ Ibrahim Paşa, the servant of Sultân Süleymân, the head of the righteous warriors, the leader of the heroes, the servant of God, that some of the Anatolian begs had just left Edrene and were on their way. As soon as this news arrived here, this supreme command was immediately sent to him: »You, my servant, Ibrahim Paşa, are the Anatolian belgium! Do not come and join my imperial camp until my supreme command to this effect reaches you, but follow my victorious army at a distance of two stations as its rear. , agreeing on the places where the majestic Pâdişâh rested and proceeding on the road on which he went. The Anatolian Beys, Alaybeys, Cheri-Basiks, Suba-Basiks, and all the Sipahs, therefore, in accordance with the supreme order, proceeded in this way and with this purpose, slowly and slowly, and gathered more and more every day.

A szárazföld és tenger szultánja, az irgalmas teremtőnek szolgája, Szulejmán szultán ő felsége már előbb meghagyta szolgájának, Khajreddin pasának, hogy az istentől őrzött birodalom megvédelmezése végett szereljen föl hajóhadat. Ez tehát összesen 105 hajót készített el és szerelt föl, melyek között 94 gálya és bastarda, 11 pedig galiata 1) volt. Ezekkel tehát az áldott Moharrem 20-ik napján (Április 25-én.) a könyörülő és irgalmas isten nevében hajóra szállván Galata városából elindult a tengerre, jelentvén a boldogság udvarának Filibébe, hogy az említett napon a császári hajóhaddal elindult a nyomorúlt gyaurok és az aljas feslett erkölcsűek felé a szent harcz szándékával.

1) Galiata, vagy kaliata (Ahmed Vefik szótára szerint): a kaliunhoz (nagy hadi hajó) hasonló nagy hajó, 24 evezőpaddal. A bastarda szót 1. föntebb!

The Sultân of land and sea, servant of the merciful creator, his majesty Sultân Süleymân, had already instructed his servant, Khajreddin Paşa, to equip an army of ships in order to defend the empire guarded by God. This therefore produced and fitted out a total of 105 ships, among which 94 were galleys and bastards, and 11 galiata 1). With these, therefore, on the 20th day of the blessed Moharrem (April 25) in the name of the compassionate and merciful god, he embarked on a ship from the city of Galata and set out to sea, reporting to the court of happiness in Philibe that on the said day the emperor's fleet set sail for the wretched gyuras and those with low morals, the holy with the intention of fighting.

1) Galiata, or kaliata (according to Ahmed Vefik's dictionary): a large ship similar to the kaliun (large warship), with 24 oars. The word bastard is 1. above!

A vallásosság harczterének gyors lovagja pedig, az igazhívők szultánja, az igazhívő harczosok vezére, t. i. Szulejmán szultán ő felsége nyolcz egész napig időzvén Filibében, pihentette a hadsereget. Az a nap, melyen itt megállapodott, mint már említve volt, Moharrem 24. napja vala.

And the swift knight of the battlefield of religiosity, the Sultân of the righteous, the leader of the righteous warriors, t. i. His majesty Sultân Süleymân stayed in Philibe for eight whole days and rested the army. The day agreed upon here, as already mentioned, was the 24th day of Moharrem.

Azonban a nevezett hónap 28. napján (Május 3) a mihácsi szandsák bégjétől, Kászim bégtől, egy jelentés érkezett a boldogság kapujához, melynek tartalma a következő volt:

»Ha ezen végvidék állapotáról méltóztatik kérdezősködni, Zilhidse havának 28. napján (1543. április 4-én.) a rossz természetű gyaurokból és gonoszmívű feslett erkölcsűekből egy nagy számú lovas csapat és nehány gyalogos összegyűlvén és előjövén, éjjel Szekszár vára közelében egy, lesre alkalmas helyen lesbe állott és hajnalban a válogatott lovasság megrohanta a várat. Mi pedig, a mint a Pâdişâh ő felségének szolgái, a végek bégjei szoktak tenni, épen úgy cselekedvén, az itt levő igazhívő harczosokat rögtön összehívattuk, mindnyájának kedveskedtünk, mindnyáját bíztattuk és minden kívánságukat teljesítettük; azután a várnak egész környékét szoros őrizet alá vétettük, egy helyet sem hagytunk üresen őrizet nélkül, szóval minden lehető intézkedést megtettünk; ekkor az összegyült gázikat magunk mellé véve, kimentünk, amazokkal szembeszálltunk és heves harcz és küzdelem támadt. A nevezett várban a lovasok agája Ejnekhán aga, igen vitézűl harczolt s végre is vértanúvá lőn, többen pedig megsebesültek. Igen sok gyaurt levagdaltunk, többen megsebesültek, azonkívül pedig néhányan élve elfogattak. Egyszóval vereséget szenvedtek s összetöretve megfutamodtak. A várat és várost a világvédő Pâdişâh szerencséjére egyáltalában semmi legkisebb kár sem érte, teljesen meg lőn védelmezve.

However, on the 28th day of the named month (May 3), a report arrived at the gate of happiness from the bey of Mihác Sandsák, Bey Kászim, whose content was as follows:

»If you deign to ask about the state of this region, on the 28th day of the month of Zilhidse (April 4, 1543), a large number of horsemen and a few footmen from the bad-natured gyaurs and evil-minded morals gathered and came out, at night near Szekszár's castle, to an ambush lay in wait and at dawn the selected cavalry charged the castle. And we, as the servants of his majesty the Pâdişâh, the beys of the ends used to do, doing exactly that, we immediately called together the faithful warriors here, we were kind to them all, we trusted them all and fulfilled all their wishes; after that we put the entire area of the castle under close guard, we didn't leave a single place unguarded, so we took all possible measures; then, taking the gathered gas with us, we went out, confronted them and a fierce fight and struggle ensued. In the named castle, Ejnekhán, the aga of the horsemen, fought very bravely and was finally martyred, and several others were wounded. We killed a lot of Gyaurs, several were wounded, and some were also captured alive. In a word, they were defeated and fled broken. Fortunately for the world protector Pâdişâh, the castle and city were not damaged at all and were completely protected.

Az élve elfogott gyaurokon kívül a többiek ismét összegyűltek egy helyen és Szecskö (Azaz Duna-Szekcső) vára alá rohantak. Az ott levő vajvoda egy csapat lovassal kijövén, megütköztek egymással, miközben a hit harczosai közül nehányan megsebesültek, a gonoszmívű gyaurok közül pedig négy-öt előkelő gyaur elesett.

Apart from the Gyauros who were captured alive, the others gathered again in one place and rushed under the castle of Szecskö (that is, Duna-Szekcső). When the army there came out with a group of horsemen, they collided with each other, while some of the warriors of the faith were slightly wounded, and four or five noble gyaus fell among the evil gyaus.

S ismét az említett hónap 8. napján,2) mivel a gonosz természetű gyaurok gyülekezésének híre füleimhez jutott, embereim közül Jahja és Hajder vojvodákat nyelvet fogni küldtem egy lovas csapattal. A Kapos nevű folyó közelében ismét gyülekezésük levén, mikor ahhoz közel értek, történetesen az Usztuni-Belgirád nevű várból való gyaurok gyülekező helyére bukkantak s azokkal összetalálkoztak. Megütköztek s mind a két részről igen heves harcz folyt, de a felséges isten kegyelméből és a próféta csodás hatalma által, a vallás ellenségeinek serege megveretett és összetöretett s mikor futni akartak, megrohanták őket és végre mindnyáját kardra hányták. Ezen ütközetben Egevár (Az eredetibnn: Egervár? Egregy?) bégje, a Budi Farkas** nevű hitetlen is halálát lelte.

2) A levélíró bég föntebb Zil-hidse hónapot említette, ennek 8-ik napja = 1543. márczius 15-ike, s e szerint itt előbbi eseményt mond el. De lehet, hogy az említett hónap< kifejezés a szerzőé, a mikor Moharrem 8-ika, vagyis április 13-a értendő.

** A szövegben: A vezetéknév olvasható Bődi, Bódinak is.

And again on the 8th day of the said month,* as the news of the gathering of evil-natured gyarus reached my ears, I sent among my men voivodes Jahja and Hajder to hold tongues with a troop of horsemen. At the end of their gathering near the river called Kapos, when they got close to it, they happened to come across the gathering place of the gyuras from the castle called Usztuni-Belgirád and met them. They collided and a very fierce battle was fought on both sides, but by the grace of the supreme god and the miraculous power of the prophet, the army of the enemies of the religion was beaten and crushed, and when they wanted to run, they were rushed and finally they were all put to the sword. In this battle, the bey of Egevár (from the original: Egervár? Egregy?), the unbeliever named Budi Farkas**, was also killed.

* The letter writer Bey mentioned above the month of Zil-hidse, its 8th day = March 15, 1543, and according to this he is narrating an earlier event here. But it is possible that the mentioned month< expression belongs to the author, when the 8th of Moharrem, i.e. April 13, is meant.

** In the text: The surname can also be read as Bődi, Bódi.

Továbbá az elfogott nyelvek és érkező kémeink azt a hírt hozták, hogy a szerencsétlen Ferandus az e vidéken levő magyarországi bégekhez hírt és embereket küldött s a Pâdişâh ő felségének meghódolt várakat, városokat, falvakat, szóval a hozzáférhető helyeket fel akarja gyújtatni. Mivel tehát ezek erre készülnek, mi sem éjjel, sem nappal egy perczig sem nyugszunk, hanem hírek szerzésén fáradozunk. Bécs felé és minden irányban ügyes kémeket küldöttünk. Mihelyt bármilyen, megbizható hírek érkeznek, haladéktalanul jelentést teszünk a boldogság udvaránál.

Furthermore, the intercepted tongues and our arriving spies brought the news that the unfortunate Ferandus had sent news and men to the Hungarian beys in this region and wanted to set fire to the castles, towns, villages surrendered to his majesty the Pâdişâh, that is, the accessible places. Since they are preparing for this, we do not rest for a minute, neither night nor day, but we work hard to get news. We sent clever spies towards Vienna and in all directions. As soon as any reliable news arrives, we will immediately report to the court of happiness.

Az említett ütközetben levágott fejekből húsz előkelő gyaurnak fejét és ama két, elfogott előkelő gyaurnak egyi két, a kik Szekszár vára ellen jövetelük álkalmával elrejtőzködtek nyelvet fogni, elküldtük Hajder vajvoda nevű szolgánkkal«,1)

1) Kászim mohácsi szandsák-bégnek e levelében említett eseményekről semmit sem tudnak a mi kútfőink.

Of the heads cut off in the aforementioned battle, we sent the heads of twenty noble gyaurs and one of the two captured noble gyaurs, who hid against Szekszár's castle under the guise of coming, with our servant named Hajder vajvoda"

Mikor ez a jelentés a hatalmas és világbíró Pâdişâh előtt felolvastatott, szokása szerint dicsérő levelet íratott és küldött neki.

When this report was read before the mighty and world judge Pâdişâh, he wrote and sent him a letter of praise, according to his custom.

Majd Filibéből is elindulván, azon nap Jund-kuruszi nevű hely volt az állomás, azután Kára-Bunarli, azután Mánendli, azután Ihtimán mezeje, azután Hádsi-Karaman falu s azután Szófiában állapodott meg; az áldott Szafar hó 10. napján. (Május 15)  De mivel Hádsi Karaman faluban Kücsük Báli Paşa halálának híre érkezett, Szófiában két napig időzött, mi alatt magas diván tartatván, a buduni vilájet béglerbégségét a gázik főnökének, a hit harczosai szerdárjának, a szultáni ház barátjának, a maga őszinte szolgájának, Jahja-Paşa-oglu Mohammed pasának adományozta. Továbbá nehány bégnek szandsák és nehány ulemának medresze és kazâ adatott s több ügy elintéztetett; ugyanitt az egész sereg ellátta magát fegyverekkel és eszközökkel s beszerezte szükségleteit. Az áldott Szafar hó 13. napján (Május 18) megveretvén az indulás dobja, elindult Szófia városából és a Jirderbendi torkolatánál, majd magában Jir-derbendiben állapodott meg. Ezen az állomáson Pozsaga bégjétől, Murád bégtől, ilyen jelentés érkezett:

Then starting from Filibe, the station that day was a place called Jund-kuruszi, then Kára-Bunarli, then Mánendli, then Ihtimán's meze, then Hádsi-Karaman village and then settled in Sofia; on the 10th day of the blessed month of Safar. (May 15) But since the news of the death of Kücsük Báli Paşa arrived in the village of Hádsi Karaman, he stayed in Sofia for two days, during which, holding a high divan, the peace of the Budun vilayet to the chief of the Gazis, the martyr of the faith, the friend of the Sultân's house, his honest servant, Jahja-Paşa-oglu donated it to Mohammed Paşa. In addition, some beys were given madrasahs and kazâs to some beys and some ulema, and several matters were settled; in the same place the whole army supplied itself with weapons and tools and procured its necessities. On the 13th day of the blessed month of Szafar (May 18), the drum of departure was beaten, and he set out from the city of Sofia and at the mouth of the Jirderbendi, and then settled in Jirderbendi itself. At this station, the following report was received from the Bey of Pozsaga, Bey Murád:

» Mikor az előbb érkezett legfelsőbb parancs értelmében Valpova közelében, a Kiras folyó* mellett, az ágyúk számára meteriszeket csináltattam fából s ama legfelsőbb rendelet következtében e fontos dolog megvalósításán fáradoztam a Dirava folyónak túlsó partján levő Siklos, Peçevi és más ellenséges váraknak válogatott lovasai és gyalogosai, összesen 500-nál többen, összegyűlvén, az említett Dirava vizén hajókon átkeltek az innenső oldalra, azon szándékkal, hogy az említett folyónak innenső partján, a Pâdişâh birodalmában lakó rájákat megtámadják s dúljanak és pusztítsanak. Én meterisz csinálással levén elfoglalva, az embereim közül ama helyeknek és partoknak megvédelmezésére elküldött kapudsi-basim, Mohammed s az említett kerület vajvodája, Kejván az öszeki szandsák agáiból és másokból összesen 300 válogatott emberrel fölkészültek és az említett feslett erkölcsűek ellen mentek.1) A felséges isten segélyével és a próféta csodatevő hatalmával kardot rántván az alávaló és gonoszmívű gyaurokra, egy percz alatt szétszórták őket, az átkozott sereget megfutamították, a sátán hadát összetörték. Mikor isten segélyével egyszerre legyőzetve megfutamodtak, a többi levágottakon kívűl a szerdárjukként szereplő híres vajvodájok is megöletett s összesen száznál több fejet vágtak le. A többiek, t. i. a levágottakon kívül megmaradottak, megveretve, mindnyájan a víznek rohantak lelki fájdalmukban, s mikor iparkodtak hajókra szállni, ebben sem találtak menekülést; mert legnagyobb részük, a mint a hajókra tolongott, a vízbe fúlt, úgy hogy az egész csoportból talán egyetlen egy ember sem menekült meg. A levágott gyaur fejekből 70 orrt és fület s az élve elfogott, Fartads nevű*** híres gyaurt küldtük el híradás végett az igazságos udvarhoz eme jelentés kíséretében.«

* T. i. a Karasicza, mely Valpó mellett folyik el s ezen alul a Drávába ömlik.

** Itt alkalmilag helyre kell igazítanom Hammer tévedését, a ki a pozsegai bég levelének eme pontjához elég furcsán ezt a megjegyzést fűzi: »Sinantschausch, welcher diesen Feldzug als Augenzeuge beschreibt, war mit der Aufsicht der Schanzen (metris) beauftragt, er nennt als Untergebene seinen Kapidschibaschi Mohammed, und den Woiwoden Keiwan«. (III. köt. 711.) Hammer tehát azt hitte, hogy ebben a levélben a könyv szerzője beszél első személyben, pedig csak idézi szószerint a pozsegai bég szavait. Szinán csaus a szultánnal együtt ment és volt az egész hadjárat tartama alatt és semmi köze sem volt a valpói sánczokhoz, valaminthogy egy udvari csausnak nincsen sem kapidsi-basija, sem vojvodája.

*** Az eredetiben: Farkas? Forgács? Erről az eseményről sincs tudomásuk a mi íróinknak.

Report received May 18, past Sofia.

» When, in accordance with the supreme order that came earlier, near Valpova, by the river Kiras*, I had meters made of wood for the cannons, and as a result of that supreme decree, I labored to accomplish this important thing with the selected horsemen and infantry of Siklos, Peçevi and other enemy castles on the other side of the Dirava river , a total of more than 500 people, having gathered, crossed the said Dirava in boats to this side, with the intention of attacking, raging and destroying the rajas living on this side of the said river, in the kingdom of Pâdişâh. While I was busy making meteris, my kapudsi-basi, Mohammed, who had been sent from among my men to defend those places and shores, and the vajvoda of the said district, Kejván, prepared themselves with a total of 300 selected men from the aga of the Sandsáks of the Öszeki and others, and went against the aforementioned people of high morals. 1) The noble with the help of God and the miracle-working power of the prophet, drawing a sword on the vile and wicked gyaurs, they scattered them in a minute, routed the cursed army, and crushed the army of Satan. When, with the help of God, they ran away defeated at once, in addition to the others who were slaughtered, the famous vajvodái who were their Wednesdays were also killed, and in total more than a hundred heads were cut off. The others, t. i. except for those who were slaughtered, those who remained, beaten, all rushed to the water in their mental pain, and when they tried to board ships, they found no escape either; for the greater part of them, as they crowded into the ships, were drowned in the water, so that perhaps not a single person of the whole group was saved. We sent 70 noses and ears from the severed gyaur heads and the famous gyaur named Fartads, captured alive, for reporting to the court of justice, accompanied by this report.«

* T. i. the Karasicza, which flows next to Valpó and below it flows into the Drava.

** Here I occasionally have to correct Hammer's mistake, who rather strangely adds the following comment to this point in the letter of the Bey of Pozsega: »Sinantschausch, welcher diesen Feldzug als Augenzeuge beschreibt, war mit der Aufsicht der Schanzen (metris) beauftragt, er nennt als Untergebene seinen Kapidschibaschi Mohammed, und den Woiwoden Keiwan«. (Vol. III. 711.) Hammer therefore believed that in this letter the author of the book was speaking in the first person, even though he was only quoting verbatim the words of the bey of Pozsega. The scout of Sinán went with the Sultân and was there during the whole campaign and had nothing to do with the ramparts of Valpó, and a court scout has neither a kapidsi-basi nor a voivode.

*** In the original: Wolf? Chips? Our writers are not even aware of this event.

A hatalmas, világvédő Pâdişâh ő felsége is Rebi-ülevvel 7. napján (Június 10) elindulván Belgirádból, szerencsésen Moravacsie faluhoz érkezett és a mellett megpihent, azután pedig Girapoldsa, azután Debredse, majd Kormaricsa mellett. Azután átkelt a hídon és megszállott. Ennek a hídnak építését az uralkodó ő felsége a szemendirei bégre, Tekezáde Hádsi Mohammed bégre bízta, aki ide jövén s kilenczvenhárom hajót szedvén össze, azokra építette a Száva vizén keresztül. Azután ismét fölkerekedvén, Bögürdelen-nel szemközt állapodott meg, majd Dimitrofcsén innen, azután pedig azon túl. Ezen az állomáson sok eső esvén, az egész hadsereg sokat szenvedett és nyugtalankodott s ezért itt egy napot késtek. Ezen az állomáson keletről az a megbízható hír érkezett, hogy Kizilbas vilájetének sahja, az átkozott Tahmasz benyomúlt Khoraszánba. - Innen ismét tovább menvén, Пlads (Ilacs, Tovarnik mellett.) faluhoz érkezett és ott megállapodott, azután pedig Valkovár váránál, majd Burhova (Azaz Borovo) váránál.

the keys of the infidel provinces and which served as dens for bandits: such were Irig (Ürög), Grgurevc (Gurguricsa), Čerević (Cserevicz), Berkasovo (Berkasz), Sotin (Szotin), Dukin (Vekin), Erdut (Erdőd), Mitrovica (Dimitrofcsa), Nogaj (?), Vukovar (Valkó), Bevaridzs, Osijek (Öszek), Šarengrad (Atya), Mladenovo (Dunabökény), and Sremska Rača (Rácsa) at the confluence of the Drina and Sava Rivers, each of which served as a key to the lands of wicked

On the 7th day of Rebi-ülevvel (June 10) from Belgrade, his majesty Pâdişâh, the mighty protector of the world, fortunately arrived at the village of Moravacsie and rested next to it, then Girapoldsa, then Debredse, then Kormaricsa. Then he crossed the bridge and became possessed. The construction of this bridge was entrusted by his sovereign majesty to the Bey of Semendir, Bey Tekezáde Hádsi Mohammed, who came here and gathered ninety-three ships, and built it on them across the Sava. Then, rounding up again, he agreed to face Sabac, then Mitrovica from here, and then beyond. As it rained a lot at this station, the whole army suffered a lot and was restless, so they were delayed a day here. At this station came reliable news from the east that the accursed Tahmasz, shah of the Vilayet of Kizilbas, had advanced into Khorasan.

- Continuing from there, he arrived at the village of Ilača, near Tovarnik, and settled there, and then at the castle of Vukovar, and then at the castle of Borovo.

(VIII. 60a—70a.)

Valpó elfoglalása.

Capture of Valpovo.

Azonban Ahmed Paşa már előbb parancsot kapott, hogy menjen Valpova ellen és támadja meg. Ez pedig, a mint oda érkezett a mi az áldott Rebi-ül-evvel 19-én (Június 22. péntek.) történt teljes rohamot intézett és igen sok gyaurt elpusztított. Összesen 3137 golyót lőttek ki és a nevezett várnak minden oldalát lerombolták. Végre a várbeli gyaurok kimerülvén, kegyelmet kértek. Mikor bégjök, a Sánta Mikhál nevű gyaur önként kijött és felajánlotta hódolatát, Ahmed Paşa ezt a maga két derék szolgájával a boldogság udvarába küldte.

However, Ahmed Paşa had already received orders to go against Valpova and attack her. And this, as soon as it arrived there, on the 19^th of our blessed Rebi-ül-ev (Friday, June 22), it made a full attack and destroyed a great many gyuras. A total of 3,137 bullets were fired and all sides of the said castle were destroyed. Finally, the castle guards, exhausted, asked for mercy. When I arrived, the gyaur named Sánta Mikhál came out voluntarily and offered his homage, Ahmed Paşa sent him to the court of happiness with his two noble servants.

A míg ez megérkezett, a világvédő Pâdişâh ő felsége elindult Burhova vára mellől és Öszek vára mellett ütött tábort. Ekkor a vezírek azt kívánták, hogy itt a saját hadaikat bemutathassák a győzelmes sahnak. Tehát így történvén, a nagyvezír, t. i. Szulejmán Paşa ő fensége, úgy intézkedett, hogy a saját testőrségét és zsoldosait - a mennyi összesen volt, teljes díszbe öltöztetve, fölszerelve és felállítva először ő mutassa be a hatalmas Pâdişâhnak. Ennélfogva mindjárt reggel, mikor a világ díszére váló Pâdişâh ő felsége lovára ült, azon helyeken, merre a hét földöv ura ment s azon utakra, melyeken elvonúlt, összesen 1400 vitézt állíttatott fel rendben. A bal szárnyon pedig a boldogság egének napja, a khalifaság trónján ülőnek szolgája, a második Aszaf, t. i. Rüstem Paşa ő fensége, állíttatott fel rendben 1300, vagy talán több embert. Ezeknek pedig mindegyike olyan vitéz és hős, hogy a hitnek nyomorúlt ellenségeivel és az átkozott hitetlen sereggel mindig harczot és öldöklést kívánnak s verekedni óhajtanak. S ismét e mellett volt a harmadik vezír, Mohammed Paşa ő fensége. Annak pedig 1200 válogatott és hős vitéze volt, kik között mindegyik oroszlán és krokodilus s a kiknek czéljuk és vágyuk mindig csak a harcz. Ezen alúl állott a negyedik vezír, Hüsrev Paşa ő fensége, a kinek felállított serege 1100, vagy több emberből állott.

While this arrived, his majesty Pâdişâh, the World Protector, set out from Burhova castle and camped next to Osijek castle. At that time, the viziers wished to be able to present their own armies to the victorious Shah here. So, this being the case, the Grand Vizier, t. i. His majesty Hadım Süleyman Paşa arranged for his own bodyguards and mercenaries to be first presented to the powerful Pâdişâh, dressed in full regalia, equipped and set up.

Therefore, in the very morning, when Pâdişâh, who became the adornment of the world, mounted his majesty's horse, he had a total of 1400 brave men arrayed in order in the places where the lord of the seven earth belts went and on the roads along which he marched. And on the left wing is the sun of the heaven of happiness, the servant of the one sitting on the throne of the caliphate, the second Asaf, t. i. His majesty Rüstem Paşa had 1,300 men, or perhaps more, set up in order. And all of these are so valiant and heroic that they always wish to fight and kill and fight with the wretched enemies of the faith and the accursed unbelieving army. And next to him again was the third vizier, his majesty Mohammed Paşa. And it had 1,200 chosen and heroic warriors, among whom all are lions and crocodiles, and whose aim and desire is always only to fight. Under him stood the fourth vizier, his majesty Hüsrev Paşa, whose raised army consisted of 1,100 or more men.

Ezek pedig mind a hit harczosai és hősök voltak, kiknek szemei a hit ellenségei és a nyomorúlt átkozottak felé tekintettek. Ehhez hasonló hadosztályokat vezírek még soha sem gyűjtöttek össze és nem mutattak be Pâdişâhoknak; s az Oszmán házából még egy Pâdişâh sem látta vezíreinek ilyen méltóságos, félelmet gerjesztő hadosztályait.

And these were all warriors and Heroes of faith, whose eyes looked at the enemies of Faith and the wretched damned. Such divisions have never been assembled and presented to Pâdişâh by viziers; and not even a Pâdişâh of the Ottoman House has seen such dignified, fear-inspiring divisions of its viziers.

E csapatokban mindegyiknek kezében vérrel táplálkozó, lélekrabló lándsák voltak, melyeknek mezítelen csúcsai az égig értek. Magok az említett, lélekrabló lándsák olyan díszesek és művészileg készültek valának, mintha aranyos köpönyegbe burkolózott és pirosra festett menyasszonyok lettek volna.

Each of these troops had blood-feeding, soul-stealing spears in their hands, the bare tips of which reached the sky. The said soul-stealing lancers themselves were so ornate and artistically made, as if they were brides wrapped in beautiful cloaks and painted red.

Ama dsidák minden reggel fölemelkedtek,

Kezeiket kiterjesztve istenhez könyörögtek.

Szomjaztak az ellenség vérére,

Vérivásra alkalmat kerestek.

Those dsidas (spears) got up every morning, stretched out their hands and begged God. They were thirsty for the blood of the enemy, looking for an opportunity to drink blood.

A kardok pedig aranyos köpönyegbe burkolózva emberevő sárkányok módjára húzódtak meg hüvelyeikben. Mivel szomjaztak az ellenség vérére és éheztek húsára, ezek is abban találták kedvöket, hogy az ellenség véréhez juthassanak. Az íjjak egészen meghajoltak, meggörbítették derekokat, lehajtották fejöket, gondolataik sajkáját a bámulat tengerére bocsátották, mintha a gondatlanság álmát aludnák. Ezek is harczra és küzdelemre vágyakoztak. A tegzek pedig sárkányokhoz hasonlóan mindnyájan száz-száz fejet hordtak s mint a száz fejű sárkánykígyók, eltátva szájukat, az ellenség húsára éheztek és élesítették fogaikat. Annyira szomjaztak az ellenség vérére és éheztek húsára, hogy e sóvárgástól mindegyiküknek szája véres, májuk égő, szeme könyes és arcza sápadt volt. A csatabárdok lehajtva fejöket, szemeiket a földre szögezték, harczról és küzdelemről gondolkoztak s teljesítetlen vágyuk miatt aggódtak. Azonban azon reményben várakoztak és tekintettek az ellenség felé, hogy a hit ellenségeivel találkozni fognak. A buzogányok, hat fejökkel, szintén ama bizonyos napot várták, az ellenség felé tekintettek és fejöket magasan hordozták.

And the swords, wrapped in cute cloaks, were drawn into their sheaths like man-eating dragons. Since they were thirsty for the enemy's blood and hungry for their flesh, they also found pleasure in getting the enemy's blood.  The bows were completely bowed, their waists bent, their heads bowed, their thoughts were released into the sea of wonder, as if they were sleeping the sleep of carelessness.  They also wanted to fight and struggle. And the quivers, like dragons, each carried a hundred heads, and like the hundred-headed dragon snakes, they opened their mouths, hungered for the enemy's flesh and sharpened their teeth.  They were so thirsty for the blood and hungry for the flesh of the enemy that their mouths were bloody, their livers were burning, their eyes were watery and their faces were pale. The hatchets lowered their heads and fixed their eyes on the ground, thinking about fighting and fighting and worried about their unfulfilled desire. However, they waited and looked towards the enemy in the hope that they would meet the enemies of the faith. The maces, with six heads, were also waiting for that particular day, looking towards the enemy and carrying the heads high.

A buzogányok férfiasan hordták fejöket,

Mindig az alkalmat és sort vigyázták,

Hogy az ellenség hadával harczolhassanak

És a gyaurokhoz érve verekedhessenek.

Mind fölemelt fővel haladtak,

Mind égtek ettől a szenvedélytől.

The maces carried their heads manfully, They always took care of the occasion and order, So that they could fight with the enemy's army And fight when they reached the gyaurs. They all walked with their heads held high, They all burned with this passion.

A pajzsok fátyolt borítottak arczukra, mintha a hiábavalóságok elől rejtőzködnének és szégyenkeznének s szégyenletükben senki arczára sem mernének nézni. A pánczélok pedig az igazhívő harczosok testén felnyitották szemeiket és vigyázták a harczot, hogy az igazhívőket támogatva és segítve elhárítsák róluk a hit ellenségeinek fegyvereit és minden sértést visszatartva, védelmezzék az igazhívők testét.

The shields covered their faces with a veil, as if they were hiding from the vanities and were ashamed, and in their shame they did not dare to look at anyone's face. And the panzers opened their eyes on the bodies of the true believing warriors and watched over the fight, so that by supporting and helping the true believers, they could repel the weapons of the enemies of the faith from them and, holding back all insults, protect the bodies of the true believers.

Ilyen méltósággal és pompával rendezte és állította fel sorokban mindegyik vezír a maga hadosztályát. A hatalmas Pâdişâh ő felsége, a teremtőnek őszinte szolgája, megszemlélvén őket s látván felvonulásukat, hadi fölszerelésüket és buzgalmukat az isten nevében indított szent harcz iránt: mindnyáját nagyon megdícsérte.

With such dignity and splendor, each vizier organized and formed his division in rows. The mighty Pâdişâh, his majesty, the sincere servant of the creator, beholding them and seeing their procession, their military equipment and their zeal for the holy war launched in the name of the god: he praised them all greatly.

Innen tovább menvén, Öszek várán túl állapodott meg, azután pedig Kiras falu mellett. Ide jött a Sánta Mikhál nevű gyaur a boldogságos udvar szolgájának, Ahmed pasának embereivel és találkozott az állam oszlopaival. Mikor azoknak dolgáról jelentés tétetett a sah színe előtt, a kegyes uralkodó ő felsége, nem tekintve makacsságukat, ellenszegülésöket és hibájokat s megbocsátva elbizakodottságukat, teljes kegyelmet adott nekik és Sánta Mikhált visszabocsátotta Ahmed Paşa embereivel.

Continuing from there, he settled beyond the castle of Öszek, and then next to the village of Kiras.  Here the gyaur named Mikhál Sánta came with the men of the servant of the happy court, Ahmed Paşa, and met the pillars of the state. When their affairs were reported to the Shah, his majesty, the gracious ruler, disregarding their stubbornness, defiance and mistakes and forgiving their presumption, granted them full pardon and sent Sánta Mikhal back with Ahmed Paşa's men.

Az pedig visszaérkezvén, a nevezett várat minden tartozandóságával, t. i. a környéken levő falvakkal és azoknak egész határávál együtt a melyek a mai nap is hozzá tartoznak átadta Ahmed pasának. Ez pedig átvevén a nevezett várat s abba bevonulván, az iszlám népéből elegendő őrséget rendelt bele, a Pâdişâh parancsából dsámit és mecseteket csináltatott, khátibot, imámokat és müezzineket nevezett ki, és minden szükséges dolgot elintézett, egy szóval védelmezéséről és őrizetéről kellőleg gondoskodott, a nevezett gyaurt pedig visszaküldte a világvédő szultánhoz.

And upon his return, with all the debts of the said castle, t. i. together with the surrounding villages and their entire borders, which still belong to him today, he handed over to Ahmed Paşa. And this one, taking over the named castle and entering it, assigned a sufficient guard from among the people of Islam, had mosques and mosques built by order of the Pâdişâh, appointed khatib, imams and muezzins, and arranged all the necessary things, in a word, took adequate care of its protection and guarding, the named and he sent Gyaur back to the Sultân, the protector of the world.

Mikor a Pâdişâh ő felsége elindult amaz állomásról, hogy a Valpova nevű vár előtt szálljon meg, kora reggel a rumilii béglerbég, Ahmed Paşa és az összes rumilii bégek felállították hadosztályaikat és csapataikat sorokban, hogy a világvédő Pâdişâh kengyelét megcsókolják. Ahmed Paşa a középen állott. Mikor az ellenségvadászó, hatalmas uralkodó ő felsége oda érkezvén, azokat így látta és magas tudomására jutott, hogy mi a szándékuk, áldott kezével megállította lovát. Ahmed Paşa a katonaság közül rögtön előjövén s a sólyom sebességével leugorván lováról, gyorsan a Pâdişâh ő felségéhez ment s miután megcsókolta kengyelét, visszafordult és lovára ült. A többi rumilii bégek is mind leszállottak és megcsókolták a világvédő padisaḥ kengyelét, azután ismét lovaikra ültek. A szultán ő felsége, míg a bégek mindnyájan lovaikra nem ültek, irántuk való tiszteletből nem mozdult meg, hanem helyén maradt. Azok pedig, miután lóra ültek, ismét a sorba álltak. Azután a hatalmas és ellenségvadászó szultán ő felsége szokás szerint üdvözölte őket és tovább ment. S miután azok is a régi szokás szerint üdvözölték a Pâdişâh ő felségét, saját állomásaikra mentek és letelepedtek. Arábia és Adsem szultánja pedig a nevezett vár előtt szállott meg.

When his majesty Pâdişâh departed from that station to stay in front of the castle called Valpova, early in the morning the Rumilii Beğler Ahmed Paşa and all the Rumilii Beys lined up their divisions and troops to kiss the stirrups of the World Protector Pâdişâh. Ahmed Paşa stood in the middle. When his majesty, the powerful ruler and hunter of the enemy, arrived there, he saw them like this and, realizing what their intention was, he stopped his horse with his blessed hand. Ahmed Paşa, coming out of the army immediately and jumping down from his horse with the speed of a hawk, quickly went to his majesty the Pâdişâh and after kissing his stirrup, turned back and mounted his horse. The other Rumilii beys also all dismounted and kissed the padisaḥ stirrup of the world protector, then mounted their horses again. His Majesty the Sultân, until the beys had all mounted their horses, did not move out of respect for them, but remained in his place. And those, after getting on the horse, stood in line again. Then his majesty, the powerful and enemy-hunting Sultân, greeted them as usual and went on. And after they too had greeted his majesty the Pâdişâh according to the old custom, they went to their own stations and settled down. And the Sultân of Arabia and Adsem stayed in front of the named castle

A következő napon magas diván tartatván, mikor az ügyek elintézéséhez fogtak, megérkezett az anatolii béglerbég, Ibrahim Paşa és vele együtt az összes anatolii bégek. Ezek is mindnyájan rangjok szerint sorban kezet csókoltak a világbíró, hódító és győzelmes Pâdişâhnak, azután visszatértek. Ezen kívül még ezerféle ügy intéztetett el. A neve zett gyaurnak, t. i. Valpova bégjének, Sánta Mikhálnak kezébe pedig egy, a buduni béglerbégnek, Mohammed pasának szóló legfelsőbb fermán adatott, melyben meghagyta, hogy a mint a nevezett gyaur az egész világnak szóló legfelsőbb parancscsal oda érkezik, egy ziámetet adjon neki Budun környékén.  Ez így történvén, mikor az ezen vilájetbeli gyaurok ezt látták, mindnyájan ide jöttek és hódolatukat nyilvánították. A szultántól mindnyájan személyenkint kegyelmet és bátorítást kaptak, a ki visszabocsátotta őket lakóhelyeikre. Azok pedig visszatérvén, áldották a világvédő Pâdişâh ő felségét.

On the following day, the Anatolian Beğ, Ibrahim Paşa, and all the Anatolian begs arrived, while holding a high divan, when they started to settle the affairs. All of them, according to their rank, kissed the hand of Pâdişâh, the world judge, conqueror and victor, and then returned. In addition, thousands of other cases were handled. The name was called gyaur, t. i. The Bey of Valpova, Mikhal Sánta, received a supreme ferman addressed to the Bey of Budun, Mohammed Paşa, in which he ordered that the so-called Gyaur should come there with the supreme command for the whole world, and give him a ziamet in the Budun area. This being so, , when the gyuras of this vilayet saw this, they all came here and paid their respects. They were all personally pardoned and encouraged by the Sultân, who sent them back to their places of residence. And when they returned, they blessed his majesty Pâdişâh, the protector of the world. ZidarZ (talk) 12:42, 12 September 2023 (UTC)

Letters by Zrinski

Source: http://real-eod.mtak.hu/2840/1/1_MHHD_Okmanytarak_Diplomataria_29.pdf

Letter XXVII.

Lukavecz, 1543. jun. 9.

Magnifici ac generosi domini et amici nobis honorandi. Salutem et animi promptam benevolentiam.

Intelleximus scripta dominationum vestrarum, ut magnificas dominationes vestras certas faceremus de imperatore turcarum.

Nobis turcae captivi, quos ceperunt familiares nostri, ita certitudinaliter narraverunt, quod iam prima pars copiarum caesaris turcarum Syrmiae esset, quamquam adhuc ipse caesar illic advenit minimé, sed eum advenire dicunt his diebus, pontes autem adhuc ad flumina posuerunt minimé, sed tamen duos praeparaverunt et in ripis fluviorum praeparati iacent, unus aput Peterwaradino, alter in Ozyk.

Castrum autem Walpo turcae adhuc ceperunt minime, sed  strictissima obsidione eum obsident Mwrathbeg bassa Posegae et Vlymanbeg bassa Boznensis.  Nos autem dominis et universis huius regni commisimus, ut illi castro iuvamini essent, tarnen neminem videmus, qui iuvamen praefato castro ferret.  Dominatio etiam vestra magnifica bene ageret, si aliquod auxilium illo castro facérét, quia nos soli cum sexcen- tis equitibus eis obsistere minimé possumus.

Quas etiam dominationes vestras magnificas felicissime valere optamus.

Ex castro nostro Lwkawecz, sabbato ante festum beati Viti, anno Christi 1543.

Nicolaus comes perpetuus Zryniensis, banus etc.

Letter XXIX

Lukavecz, 1543. jun. 22.

Spectabilis et tmagnifice domine, domine fráter et amice mihi observandissime.  Salutem — — sat. —

Scrips! ad dominos locumtenentem et consiliarios regiae maiestatis Posonii constitutes tum pro adiuvando castro Walpo, cum etiam de negotiis meis privatis. Sciat enim vestra do- minatio magnifica, quod dictum erat mihi vestram dominatio- nem magnificam congregari ad succurrendum eidem castro, ego quoque semper tenui me paratum una cum gentibus meis, teneo etiam modo et in horas expectavi mandatum ab eisdem dominis consiliariis et a vestra dominatione magnifica. Nunc iterum rogo et obtestor vestram dominationem magnificam, adhibeat curam, ut Castrum illud adiuvetur; ego hinc quicquid levare potero paratus sum ire, quo mihi per vos commissum fuerit et inservire, ac ostendere adulationes eorum esse falsas, qui de me regiae maiestati, domino meo clementissimo dixerunt me integrum numerum mearum gen- tium non tenere. Certe si homines et castellani illi statim non adiuvabuntur, iam nec castellanos habere poterimus in castra finitima, dum viderint se sic relinqui.

Letter XXX

Lukavecz, 1543. jun. 24.

Post seriptas nuper per me literas ad vestras reveren- dissimas, spectabiles et magnificas dominationes die hesterna venit ad me is familiaris meus, qui per turchas sub Ezeek fűit captus, et ab illo tempore fűit in Turcia iamque specialis agazo fűit beghlerbegi et fűit cum caesare die et nocte in una comitiva, qui tertio die festi beati Georgii martyris praeteriti profectus est ex Drenopolya nuperque personaliter applicuit sub Walpoo. Loquantur igitur vestrae dominationes reverendissimae, spectabiles et magnificae cum eo, iste seit dicere omnia rectius quam decern Boznenses et nihil in eo dubitent, quoniam et iobagio et servitor noster est veteranus, feria quarta proxime praeterita venit ex bello caesaris; unde rogo per Deum immortalem et obtestor obnixissime vestras dominationes, babeant curae patriam et agant quo maiora possunt. Ego sum paratus cum omnibus meis servitoribus et etiam longe pluribus quam prout habeo conventionem ire, quocumque regia maiestas dominus noster clementissimus, vestraeque dominationes reverendissimae, spectabiles et ma- gnificae mihi mandaverint, et facere ac inservire, ut decet probum servitorem et fidelem regiae maiestati, solummodo mandatum expecto et viaticum quo me movere possem.

ZidarZ (talk) 13:02, 12 September 2023 (UTC)

Source: Joseph Freiherr von Hammer-Purgstall

From the French version of Joseph Freiherr von Hammer-Purgstall's history of the Ottoman Empire.

https://books.google.ca/books?id=O-lRAAAAcAAJ&pg=PA360

Histoire de l'Empire ottoman, depuis son origine jusqu'à nos jours, Volume 5

By Joseph Freiherr von Hammer-Purgstall, 1836

pp. 360-377

Dès les premiers jours du printemps (1543), les étendards victorieux de Souleiman marchèrent de nouveau vers la Hongrie. Cette campagne, la dixième que Souleïman conduisit en personne, se fit remarquer entre toutes les autres par la discipline qui régna parmi les troupes, la prévoyance et l'ordre qui présidèrent aux approvisionnemens. Avant le départ de l'armée. Souleïman avait fait rassembler cent vingtquatre mille huit cents minots d'orge et quarante mille minots de farine; une flotte de trois cent soixante et onze navires, sous les ordres d'Alibeg et de son lieutenant Sinanaga, beg de Szegedin, précédemment kapidjibaschi ou chambellan du grand-vizir Ibrahim, devait transporter ces provisions par la Mer-Noire, et leur faire remonter le Danube (Sinantschaousch, f. 26).

Souleïman avait passé l'hiver à Andrinople; c'est de là que vers la fin de février il avait envoyé le beglerbeg de Roumilie, Ahmed-Pascha, à Sofia (Sinantschaousch, f. 28). Lui-même partit le 18 moharrem 950 (23 avril 1543) avec un grand déploiement de pompe. La marche était ouverte par les porteurs d'eau chargés de tenir leurs outres pleines, afin de désaltérer tous ceux qui auraient soif; ils étaient suivis des bagages du trésor et de ceux du Sultan portés par trois cents bandes de mulets (Katar), composées de sept chacune, et formant un total de deux mille cent mulets; venaient ensuite cent rangs de chevaux de main (Tawile), ou neuf cents chevaux à neuf par rang; puis neuf cents rangs de chameaux (Katar) chargés des provisions et des munitions, ce qui porte le nombre des chameaux à cinq mille quatre cents, à six par rang. A la suite marchaient mille armuriers (djebedjis), cinq cents mineurs, huit cents canonniers (topdjis), quatre cents soldats du train avec leurs agas, kiayas et écrivains; puis les dignitaires du seraï, le grand-sommelier (kilardjibaschi), le grand-trésorier (khaznedarbaschi), et le gouverneur de la cour (kapouaga). A ceux-ci succédait la cavalerie, distribuée entre les deux ailes: à l'aile droite étaient deux mille sipahis avec leurs étendards rouges, cinq cents ouloufedjis (troupes soldées) avec des étendards verts, cinq cents ghourebas (étrangers) avec des étendards blancs; à l'aile gauche, deux mille silhidars avec des étendards jaunes, cinq cents ouloufedjis avec des étendards rayés de vert et de blanc, cinq cents ghourebas avec des étendards rayés de blanc et de rouge; derrière ces troupes marchaient les membres du diwan, le secrétaire d'Etat pour le chiffre du Sultan (nischandjibaschi), les defterdars, les kadiaskers, et les quatre vizirs qui étaient précédés par quatre queues de cheval, entourés de leurs officiers et de leurs esclaves. Puis venaient les employés de la vénerie impériale, les chasseurs au faucon, à la grue et à l'épervier, les gardiens des dogues et des furets ', les fourriers (mouteferrikas), les écuyers tranchans (tschaschnegirs), puis tout le personnel des écuries du Sultan. Des chevaux grecs, anatoliens, karamaniens, kurdes, persans, arabes, avec des mors et des étriers d'argent, des selles et des housses brodées d'or, étaient conduits par le premier et le second écuyer, par les palefreniers (serradjs), les porte-armes (silaschors), leurs kiayas et leurs écrivains. Trois cents chambellans (kapidjibaschis) à cheval précédaient l'élite de l'armée, c'est-à-dire douze mille janissaires armés de sabres et de lances, et portant sur leur dos de longues arquebuses; trois queues de cheval flottaient en avant des bannières rouges des janissaires. Enfin sept étendards rayés d'or, et sept queues de cheval annonçaient l'approche de la majesté du Padischah [xx]. Cent trompettes ayant leurs instrumens retenus à leur cou par une chaîne d'or, et cent tambours, faisaient retentir l'air de sons guerriers. Venaient ensuite quatre cents archers ou gardes-du-corps (solaks), dont les chefs marchaient immédiatement à côté de l'étrier du Sultan; ils étaient coiffés de bonnets de feutre surmontés de plumes de héron, avaient la taille prise dans des ceintures de soie, et portaient des carquois richement travaillés et incrustés d'or. En dehors du cercle que les solaks formaient autour du Sultan, cent cinquante tschaouschs, conduits par le tschaousbaschi ou grand-maréchal, faisaient résonner leurs longues cannes d'argent auxquelles étaient suspendues de petites chaînes de même métal, et ils mêlaient à ce cliquetis les cris mille fois répétés : Qu'il vive long-temps ! Dans l'intérieur des rangs des solaks étaient les soixantedix peïks (gardes-du-corps armés de lances), portant des casques et des lances d'or, et vêtus des plus riches étoffes; au milieu d'eux, le Sultan montait un cheval superbe, et Sa Majesté, pour nous servir de l'expression de l'historien ottoman, se trouvait voilée sous les plumes flottantes des solaks, « comme le soleil qui darde ses rayons à travers de légers nuages '.»

Pendant que Souleïman sortait de Constantinople avec un tel déploiement de magnificence, la campagne avait été ouverte en Esclavonie et en Hongrie, par BaliPascha, gouverneur d'Ofen, et Oulama, d'Ofen, et Oulama, gouverneur de Bosnie. Oulama, après s'être réuni à Mourad, sandjakbeg de Poschega, et à Kasim, sandjak beg de Mohacz, se porta devant Athina, château d'Urbain Bathyani, entre Cris et Poschega, et s'en empara ainsi que de Saphronic et de Belostina, forteresses dans la possession, la première d'Etienne Banfy, et la seconde de Keglevich. Les chefs turcs chassèrent le hardi brigand Ladislas More de son château de Rahocza: More trouva un refuge dans le château de Nana, situé au pied du mont Matra et appartenant à son ami Etienne Losonz; mais Bali-Pascha prit Nana, et envoya More et ses fils à Constantinople, pour y partager, dans le château des Sept Tours, le sort de Mailath et de Valentin Torok. More et ses fils ayant abjuré la foi de leurs pères, échappèrent à la captivité qui les attendait, tandis que Mailath et Torok, à qui on avait offert des places et des honneurs pour prix de leur apostasie, préférèrent languir en prison, plus fidèles à leur religion qu'ils ne l'avaient été à leur patrie 1. Mourad, beg de Poschega, Khizr, beg de Gustendil, Mesih, beg de Valona, et Ahmed fils d'Yahyapaschaoghli et sandjak de Lepanto 2, formèrent le siége de Valpo audessus d'Essek, sur la rive droite du Danube, et dans la plaine même qui, plus de cinq ans auparavant, avait été témoin de la lâche fuite de Katzianer et de la mort glorieuse de Lodron 3. Valpo ne tarda pas à voir arriver sous ses murs Ahmed-Pascha, beglerbeg de Roumilie, commandant l'avant-garde de Souleïman. Le Sultan accompagné de son fils, le prince Bayezid, était parti d'Andrinople pour Filibé, où le beglerbeg d'Anatolie, Ibrahim-Pascha, vint se joindre à lui (24 moharrem-29 avril) 4. Pendant les trois jours qu'on passa à chasser sur les hauteurs du Balkan, Souleïman apprit par un courrier expédié de Constantinople que Khaïreddin, ayant l'ambassadeur français à bord, avait quitté Galata avec cent vingt-six vaisseaux pour passer les Dardanelles; Kasim, beg de Mohacz, l'informa en même temps, dans un rapport détaillé, du succès avec lequel il s'était tiré d'une embuscade que lui avait dressée l'ennemi à Sexard'. A Sofia, on reçut la nouvelle de la mort de Bali-Pascha, gouverneur d'Ofen; sa dignité échut à Yahyapaschazadé Mohammed-Pascha; en même temps furent faites dans le diwan plusieurs promotions à des places de juges et de professeurs. Lorsque l'armée eut quitté Sofia, un messager de Mouradbeg, sandjak de Poschega, dépêché au grand-vizir, vint lui apprendre qu'on avait formé le siége de Valpo, et que l'ennemi qui s'était concentré à Siklós et à Fünfkirchen avait été dispersé [xxII]2. Mouradbeg envoyait par la même voie soixante-dix nez, autant de paires d'oreilles, et Forgacs fait prisonnier, comme autant de pièces justificatives de sa lettre de victoire. Sur les bords du Danube, avant d'arriver à Essek, l'armée fut instruite par un courrier d'AhmedPascha, beglerbeg de Roumilie, que Valpo était tombée sous le joug ottoman, après avoir été foudroyée par trois mille cent trente-sept boulets de pierre (19 rebioul-ewwel 949-22 juin 1543).

Le Sultan reçut en audience, dans son camp audessous d'Essek, le commandant de Valpo, à qui sa soumission volontaire valut un accueil gracieux et un fief dans le voisinage d'Ofen '. Une garnison fut établie dans Valpo; un juge et un imam y furent installés. Le Sultan reçut dans le diwan les félicitations des vizirs, et ordonna à Ahmed-Pascha d'aller mettre le siége devant Siklós; treize canons et trente faucons furent transportés à bras d'hommes et avec des difficultés extrêmes à travers des marécages, devant la place. ZidarZ (talk) 13:19, 12 September 2023 (UTC)